Nos...szokásos "korai" felkelés megvolt. Kicsit gameltem délelőtt, kicsit Family Guy-t néztem, kicsit segítettem Axel-nek a CoD2 Mod Tools map készítésben. Ennyiből állt a délelőttöm...de ami ezek után következett...maga a rémálom...

Hát, amit el akartam érni és életem egyik legnagyobb célja lett volna, az nem vált valóra...tegnap megéreztem, hogy valami nincs rendben. Nos lényegében az volt, hogy próbáltam elérni azt, hogy találkozzak szívem választottjával...sikertelenül. Tudni illik, a jövő hetemet direkt úgy szerveztem, hogy ne legyen semmi, csak ez a tali. Nos hát ez is fuccsba ment és ez miatt nagyon szomorú is vagyok (de ez még enyhe kifejezés). Nem volt elég az, hogy nem tudtam normálian aludni, elment a tippmixem is, fájt is a hátam, de még ez is...teljesen besokaltam. Már ott tartottam, hogy kiugrok a szobám ablakán és elüttetem magam egy autóval...bár amilyen napom volt, azt is túléltem volna.

Nos, egy délután (kb. 4 óra körül) rámírt Ő...kicsit nyers voltam, de ez a hangulatom miatt történt...túlságosan pesszimista hangulat vett körül...elkezdünk beszélgetni meg minden félét csináli. De egyszer felvetettem azt, ami eddig is a téma volt: mi lenne ha találkoznánk?

Itt csattant nagyot másodszorra az élet ostora...bár meg is értettem miért, de ez az érzés arra emlékeztetett, mikor fájdalmas szakítást kellett megélnem Sz.E.-vel még akkor...ez vitte lefelé teljes káoszba a hangulatom...már azt sem bántam volna, ha fejbe lőnek. Ez egyenlő volt számomra a háború elvesztésével...az élet és a boldogságért szóló háborúval. De valmennyire fel tudta vinni a hangulatom Ő, de mikor elment, teljesen lelkileg magamba borultam.

Este fél 11-11 tájt már a halál-érzet keringett körülöttem és feltettem magamnak néhány kérdést, köztük ezeket: mi értelme így az életnek ekkora bukás után? Miért nem adom fel a francba? Ha fel is adom, hogyan és meddig fogom elviselni ezt a csalódást?

Igazából Reflex-re számítottam a legjobban...be is jött...ő volt az, aki minden áran fel akart vidítani és tudja, mennyire szeretem Őt és hogy Ő érte mikre képes lennék...de hát ekkora bukás után nem tudom mit higyjek...nem tudom, mert minden kicsúszott a kezemből és későn vettem csak észre és ezáltal a játéknak számomra vége...úgy láttam, hogy itt már nincs keresni valóm. Bár Reflex hitegette velem, hogy mindenkinek jár egy második esély...de számomra nem jár...elvette tőlem a sors a boldogságomat, így ezzel megpecsételte azt is, hogy ez az én sorsom: magányos farkasként kell járnom az élet útját....társ nélkül...