A tegnapi nap után kicsit jobb volt a lelki állapotom. Bár bevallom: hiányzik...nagyon hiányzik.

Ma is szokásos 10 óra környékén keltem fel. De sajnos utóljára, mert költözök viszsa a fránya koliba, ahol 2 évet kell még lehúznom...most az egyszer örülök is neki, mert amilyen nyaram volt...az kész káosz. Szóval felkeltem, kajáltam és leültem gépezni. Axel-lal is beszélgettünk. Amire nem igazán számítottam, az az első kérdése: jobban vagyok-e a tegnapihoz képest?

Mi tagadás, 1 fokkal jobban voltam. Bár mindig bennem volt az a beszélgetés és az a dolog. Igazán nem tudtam kiverni a fejemből...de remélem a suli el fogja terelni róla a gondolataimat. Márcsak ez az egyetlen esélyem arra, hogy átvészeljem ezt az időszakot és újult erővel tudjak neki futni ennek a dolognak: mert amíg élek, addig próbálom megtörni a jeget...még ha az életembe is kerül...

Bár a délután kicsit laposan ment el...ithhonülős, találka lemondós, punnyadós, kockulós délután. Estére is ezt lehet elmondani. Bár estére is megvolt a társaság.

A blog megírása után irány az ágy, mert holnap kicsit korábban kelek szokásosnál...szurkoljatok nekem, hogy hamar vissza fogok zökkenni.

Nos...egy újabb napaz életből...egy fájdalmas nap, ami hasonló fájdalmakat okozott, mint egykor...

Az egész egy szokványos reggelrel kezdődött... Ez nálam 10 órát jelent. Felkeltem, kajáltam, aztán gép...MSN játék, minden. De aztán jött egy mérföld kő a magánéletemben.

Axellal szokásos dumálás játék közben megvolt. Párszor mondjuk említettem, hogy majd vmikor a mai nap folyamán szeretnék beszélni a nővérével a tegnapi eset miatt, míg nem megunta és odahívta...hiába mondtam, hogy csak később, késő volt...nincs mese, bele kellett kezdenem a mondókámba.

Az első része a bocsánat-kérés volt. Viszonylag zökkenőmentesen ment, mert mindenkit próbált magára venni mindent. Én azt, hogy kicsit túlreagáltam a dolgokat, ő meg hogy hazudott. De végülis sinen volt minden.

A második része az, hogy mindent 1 lapra tettem fel. Egy utolsó próbálkozást megtettem nála. Részben siekres volt, mert az érzéseimet viszonozta, de volt egy kis bökkenő, ami miatt nem lehet...sőt...nagyon nagy bökkenő. Mikor megtudtam Axel-től, hoyg miről is van szó, szó szerint elállt a lélegzetem...hogy mi volt az, nem mondhatom el...titoktartási kötelezettségem van.

De mikor elmondta, néhány dologban megtaláltam az összefüggést, ami kb. olyan mértékű fájdalmat idézett elő, amit régen. Teljesen magam alatt voltam lelkileg, hogy miért kell velem megtörténnie. Miért én fogok ki olyan lányokat, akik elérhetetlenek vagy pont egy ilyen probléma miatt nem lehet semmi...

Miután ez lejátszódott, Axel próbált vígasztalni a hülyeségeivel meg a tanácsaival, de mint hiába...na de emberek, ez az igaz szerelem ára. Ha valaki szereti a másikat, meg kell érte küzdeni...még akár szenvedni is.

Kb. így is tellett az estém...erre gondolván, hoyg talán az idő meg fogja oldania problémát és egyszer egymásra fogunk találni...addig fogok rá várni, ameddig tart az életem...ezt megígértem neki és szavam nem fogom feledni.

Nos...a nyár utolsó fő produkciója, a falunap jött el...persze én akkor is 10-kor keltem fel, mint ahogy szoktam (lassan át kellene szoknom a 8 órás alvásra a suli miatt). Arra keltem, hogy 1ik ismerősöm felkeresett, hogy akkor mi lesz ma, megyünk-e be a városba, stb.. Végülis délbe jutottunk arra a döntésre, hogy nem megyünk sehova.

Így hát maradt a falunap, ami alul múlta magát...rossz programok, forgalom alig, sz*r sztárvendég (Jolly és a Románcok, Zoltán Erika Powaa) stb. Igazából ami említésre méltó az a tűzijáték és az éjszakai császkálás. De mi történt előtte?

Aznap délelőtt gamelés Axel-lal (vagyis csak azt hittem, hogy vele gameltem). Mivel hogy az 1ik ismerősöm rámírt X-en, hogy nem beszéltem-e a nagy Ő-mel, mivel hogy most ő van gépnél, ami egy kis véletlen folytán kiderült. Mikor ezt megtudtam, kicsit ideges lettem és rákérdeztem...nem tudtak nekem hazudni, így hát elmondta, hogy igen, a nővére játszik. Valamint pár nappal ezelőtt is Ő volt, miközben úgy tudtam, hogy Axel-lel beszélek X-en és a game chat-ben. Agyfelb*szás 1. szintjét elérték ezzel. Kicsit ki is osztottam, hogy miért nem lehet megmondani, hogy most ki van a gépnél és miért kell más nevében jelentkezni (ez a veszélye az online világnak). Pont akkor jött kapóra bátyám, mikor el akarta kérni a gépet. Kicsit le tudtam nyugodni...bár megbántam azt, ahogy megfogalmaztam a véleményemet. Hagytam is egy üzit, hogy kicsit besokaltam és bocsánatot kérek. Ez után felmentem haveromhoz megbeszélni, hogy mi legyen akkor a délutáni program.

Majd lenéztem a falunapra, felmentem haveromékhoz, kicsit dumáltunk, majd vissza a falunapra és onnan haza...egészen 6 óráig voltam otthon. Addig is játszottam a valódi Axel-lal. Persze beszélgettünk 1 kicsit (amiből kiderült, hogy szépen kiosztottam őt és tetszett is, hogy mit kapott a nővére a fejére tőlem).Még arra is fény derült, hogy azért nem mondta el, mert kímélni akart attól, hogy ha beszélek vele, akkor elmegy az életkedvem és oltári nagy baromságot fogok csinálni.

Végül negyed 7kor vissza a falunapra. Ott is összeakadtam olyan emberekkel, akiket 1000 éve nem láttam. Majd jött haverom, onnan megint hozzájuk (meg is ittunk 1 sört) és vissza a tüzijátékra a barátnőjével 1ütt. Kellemes kis társaság volt a templomnál, ahonnan néztük a tüzijátékot.

Mikor elindultunk tőlük én, 2 barátom valamint barátom barátnője társaságával, valami rossz előérzet keringetett. Hogy mi is volt az? Nem tudtam megmondani, csak éreztem, hogy valami nem lesz rendben. Ezzel a tudattal mentünk el a templomhoz, ahonnan a legjobb kilátást bisztosította a tüzijátéknak.

Mikor felértünk, pár embert láttunk a bokorba...nem tudtuk kik voltak azok, így hát nagy ívből letojtuk őket... Majd kicsit később előjött a semmiből egy alak...mikor megszólalt, egyből tudtuk, hogy csak egy másik ismerős...odahívott a bagázshoz minket. Bencsikhez, Turányihoz valamint egy 3. emberkéhez, akire nem emlékszem ki volt az...de jó hangulatban telt az a fél óra a tüzijáték kezdetéig. Fél óra eltetével (10 körül járhatott az idő) elindult az est fénypontja.

Barátom, barátom barátnője és én...így ültünk le az emlékmű előtt... Kicsit fáradt voltam, így a fejemet lehajtottam barátnője vállára (persze előzetes engedéllyel, nehogy félre érthető legyen a dolog). Miközben lőtték a tüzijátékot Vangelisre, eszembejutott Ő... Hogy vajon haragszik-e rám, sikerült-e kiámbrándítanom belőlem, vajon jól van-e...ezek jutottak eszembe... Ezek után néhány érzés előtört belőlem, ami a hiányát tükrözte. De el tudtam rejteni az érzéseimet.

Mikor vége lett, 4en irány vissza haverom házába. Ott kicsit pihentünk, kártyázás, beszélgetés, stb. (bár mikor indulni akartunk, haverom apja kizavarta másik haveromat, de engem szerencsére nem vett észre :D). Fél 12 volt, mikor elindultunk. Ott maradtunk olyan éjfélig, aztán tettünk 1 kört a faluba, vagy haza mindenki, mivel már pakoltak össze. Fél 1re értem haza.

Mikor hazaértem kaja, e-mail ellenőrzés, MSN ellenőrzés, aztán alvás...de nem igazán tudtam elaludni, mivel sokáig Ő járt az eszembe...

Hát...itt a nyári szünet vége, lassan már suli időszak, ismét itt a naplóm írásának folytatása...kicsit pihennem kellett 1 kis blog-mentes időszakkal.

Hogy válaszoljak Anonim116 kommentjére: elgondolkodván szavain igaza lehet. Csak az utolsónál tényleg van valami, ami megfogott. És nem az a tipikus "Hehe, még 1 préda. Na akkor csaljuk meg a barátnőmet és írjunk önsajnálatot" című rovat. De persze akadnak a lelkivilágomban érdekes fordulatok. Meg néha nem találom meg a helyem. Nem tudok hova vagy kihez menni ilyenekkel, mert a baráti köröm nem olyan fajta, aki ilyenekkel foglalkozna (persze akad 1-2 kivétel).

Hogy mi történt a nyár alatt: gamelés, billiárd, vágyódás egy személy iránt, unalom, sulira várás, barátokra lelés és hasonló dolgok. Bár azt kell mondjam, életem legrosszabb nyara volt az idei. Bár megfogadtam, hogy eltereljem Ő róla és másról is a gondolatom, az utolsó 2 évemet meghúzom, valamint nagy mértékben felszívódom a társasági életből a tanulás miatt. Akik tudni akarnak rólam, az vagy a blogomat olvassák, vagy felkeresnek vagy esetleg felhívnak. De azt megígérem, hogy teljesen más ember leszek, mint aki voltam.

Végszóra anyit, hogya naplómat néhány napon belül el kezdem írni újból...hogy mikor, nem tudni előre, de nemsokára...csak türelem...