Nos...szokásos "korai" felkelés megvolt. Kicsit gameltem délelőtt, kicsit Family Guy-t néztem, kicsit segítettem Axel-nek a CoD2 Mod Tools map készítésben. Ennyiből állt a délelőttöm...de ami ezek után következett...maga a rémálom...

Hát, amit el akartam érni és életem egyik legnagyobb célja lett volna, az nem vált valóra...tegnap megéreztem, hogy valami nincs rendben. Nos lényegében az volt, hogy próbáltam elérni azt, hogy találkozzak szívem választottjával...sikertelenül. Tudni illik, a jövő hetemet direkt úgy szerveztem, hogy ne legyen semmi, csak ez a tali. Nos hát ez is fuccsba ment és ez miatt nagyon szomorú is vagyok (de ez még enyhe kifejezés). Nem volt elég az, hogy nem tudtam normálian aludni, elment a tippmixem is, fájt is a hátam, de még ez is...teljesen besokaltam. Már ott tartottam, hogy kiugrok a szobám ablakán és elüttetem magam egy autóval...bár amilyen napom volt, azt is túléltem volna.

Nos, egy délután (kb. 4 óra körül) rámírt Ő...kicsit nyers voltam, de ez a hangulatom miatt történt...túlságosan pesszimista hangulat vett körül...elkezdünk beszélgetni meg minden félét csináli. De egyszer felvetettem azt, ami eddig is a téma volt: mi lenne ha találkoznánk?

Itt csattant nagyot másodszorra az élet ostora...bár meg is értettem miért, de ez az érzés arra emlékeztetett, mikor fájdalmas szakítást kellett megélnem Sz.E.-vel még akkor...ez vitte lefelé teljes káoszba a hangulatom...már azt sem bántam volna, ha fejbe lőnek. Ez egyenlő volt számomra a háború elvesztésével...az élet és a boldogságért szóló háborúval. De valmennyire fel tudta vinni a hangulatom Ő, de mikor elment, teljesen lelkileg magamba borultam.

Este fél 11-11 tájt már a halál-érzet keringett körülöttem és feltettem magamnak néhány kérdést, köztük ezeket: mi értelme így az életnek ekkora bukás után? Miért nem adom fel a francba? Ha fel is adom, hogyan és meddig fogom elviselni ezt a csalódást?

Igazából Reflex-re számítottam a legjobban...be is jött...ő volt az, aki minden áran fel akart vidítani és tudja, mennyire szeretem Őt és hogy Ő érte mikre képes lennék...de hát ekkora bukás után nem tudom mit higyjek...nem tudom, mert minden kicsúszott a kezemből és későn vettem csak észre és ezáltal a játéknak számomra vége...úgy láttam, hogy itt már nincs keresni valóm. Bár Reflex hitegette velem, hogy mindenkinek jár egy második esély...de számomra nem jár...elvette tőlem a sors a boldogságomat, így ezzel megpecsételte azt is, hogy ez az én sorsom: magányos farkasként kell járnom az élet útját....társ nélkül...

A tegnapi nap végéről lemaradt az, hogy mikor befejeztem a bejegyzésem, reflex-szel beszélgettem. Pontosabban inkább csak tanácsot és megértést vártam tőle. Aznap este leltem meg a nagyon jó barátaim csoportomnak utolsó tagját.

Ma reggel szokatlan korán keltem (7:20). Hogy miért is? Mert Göndinek megígértem, hogy felmegyek és megtartjuk a minden évben hagyományos fahordást. Nálunk ez "A nagy fahordás" 2010-es szezonja. :D

2 fordulóval hoztak neki (2x 40 mázsa). Minden rendben volt az 1. forduló, de a 2. ...szidtam a jó népet, hogy hogy lehetnek ennyire faragatlan tuskók hogy olyan fát hoztak, hogy átmérőre akkorák, mint én keresztbe (voltak köztük nagyobbak is). Azzal nem is volt probléma. Hanem inkább azzal, hogy volt 3 brutálisan nehéz tönk is...na azon káromkodtunk egy sort, mire bevittük azokat. Ezt leszámítva sikeresen lezajlott reggel 7:30-tól 13:30-ig.

Hazaértem egyből zuhany, pihenés. Kicsit leültem a gép elé, de annyira nem volt erőm, hogy inkább beraktam két letöltést (Mafia és a Microsoft Office Professional 2010 Plus HUN) és elmentem TV-t nézni a jó kis pihe-puha ágyba.

Közben folyamatosan néztem az XFire-t, hátha feljelentkezik szívem választottja. De sajnos az öccse volt (aki rám is írt, de én ez alatt az ágyamban kicsit szundikáltam és néztem a Cool-on a Showder Klubbot). De szerencsére elvoltam vele. Nagyon szimpatikus a kishaver. Végülis annyira nem kis haver, mert nem sokkal vagyok nála idősebb. :D

Közben beszélgettünk 1-2 dologról XFire-ön és CoD2-ben. 1-2 dolgot el is mondott, ami olyan érzést váltott ki, mintha csúszna ki a kezeim közül minden. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de remélem nincs igazam és minden a lehető legnagyobb rendben fog lezajlani.

Ez után a fárasztó nap után ismét itt írom a blogom és reménykedek, hogy nehogy valami bal sors kísérjen utamon és kissé félve várom holnapot.

Hát...a mai nap nem keltem olyan későn, 10 órakor. Addig Tv-t néztem, majd gép, XFire, CoD2, Total Overdose, Killing Floor, ameddig fel nem jött Foxihadnagy.

Aztán jött egy hirtelen rossz előérzet, mikor bekapcsoltam a kedvenc kis számomat. Nem tudtam miért jött elő vagy mit akar nekem mondani. De sajnos hamarosan megjött rá a válasz is.

Nem bírtam ki, hogy Foxihadnagynak ne tegyek egy komplett vallomást. Egy vallomást az érzéseimről...olyan érzéseimről, amit még Sz.E.-nél éreztem...teljesen belé estem, mi tagadás...szóval mindent elmondtam neki... Bár ne tettem volna! Teljesen hülyén érzem magam ez miatt...úgy érzem, talán elbaltáztam az egyetlen lehetőségemet a boldogsághoz vezető út megtalálására.

De mint kiderült, fél ő is egy dologtól. Hogy mitől? Hogy a történelem megismétli önmagát. Nem szeretnék pontosabban írni róla, hogy mi az, mert ez már teljesen magán jellegű téma és még az én publikálható részemen is túltesz.

És hogy én mitől félek? Leginkább attól, hogy a koli miatt nem tudok vele annyit törődni, mint szeretném. Ezzel a kockázattal szemben is képes lennék vele lenni...de akkor amennyi időt tudok, annyi szánok rá...legyen az 10 másodperc, 5 perc, 1 nap vagy akár az egész élet is.

Nos hát, miután elmondtam, teljes lelkiismeret-furdolás vett körbe, hogy mit tettem... Igen, ez a tipikus Mike...nem tud csajozni és csak hagyja, hagyj sodorja az ár...

Miután már teljesen nem bírtam épp lélekkel, inkább elmentem gép elől, TV-t néztem és ürítettem a gondolataimat. Igazából azért, mert nem akartam, hogy keveredjen a mostani érzés és a múlt árnya, mert ahogy ismerem magam, valami fantasztikus dolgot kreált volna...de sajnos ilyen az én életem.

Amint eltelt egy ilyen óra, visszajöttem viszonylag újult erővel. Bár akkor az öccse volt a gép előtt...igazából nem is bántam, mert rengeteg fájdalomtól kímélt meg ezzel attól a ténytől, hogy lehet rossz fába vágtam a fejszémet. De mindvégig ki fogok tartani, hamár belemásztam (vagyis hagytam, hogy a szerelem érzése vigyen bele). Vagy a világ legboldogabb embere leszek vagy ismét egy bukott arkangyal...márcsak tőle függ...

Estére már a nyugott kis este zajlott...pihenés, adminisztrációs dolgok, MSN, Winamp és a blogírás...

Nos, ha már nyár, akkor pihenés...mostanában szokásom átaludni az egész délelőttöt. Ez ma sem volt máshogy. Délután 1-kor ébredtem és 2-kor keltem...bár ne kellett volna...

Mikor felkeltem és kajáltam, leültem CoD2-ni. Tehát XFire. Winamp, Ventrilo és minden más. Csak hogy közbe jött egy majdnem végzetes dolog.

Miközben beszéltem a klán-leaderemmel, mTriggel a szerverbeállításokról és egyéb klánnal kapcsolatos dolgokról, Foxihadnagy rámírt (csak az XFire-ös nevét adom meg, nevet továbbra sem akarok közölni). Mivel ismerem annyira, hogy tudjam, mikor van neki valami baja, hát most volt...ami majdnem egy barátságomba került... És hogy mi is volt a baja? Kicsit hosszú és komplikált lenne leírnom, szóval csak annyit mondok, hogy az öccsével és a klánnal kapcsolatos. Igen, van neki egy öccse, akivel XFire-ön 1x beszéltem, bár az is tartalmas beszélgetés volt, nem az a "Csá! Mizu?"-féle. Nos, úgy éreztem, hogy valahogy segítenem kellene és szívem ügyének éreztem ezt.

Nagyon látszódott rajta, hogy emiatt az ügy miatt eléggé csalódott a klánban is és majdnem bennem is...amit nem akartam, mert amiket tudok róla, az bőven elég volt ahoz, hogy megakadályozzam...na jó, elmondom, hogy egy lány...furcsálottam is az elején, hogy egy lány CoD2-zik, de ma már mi benne a furcsa...ilyen világot élünk emberek...

Visszatérve a témához: amit tudtam, minden telhetőt megtettem és sikerült remélem elhitetnem vele, hogy én nem olyan vagyok, mint a klán vezetősége, akik az öccsét eléggé rossz helyzetbe hozta. Kicsit lassan fogtam fel, mert eléggé kómás voltam akkor...hisz mondhatjuk azt, hogy akkor keltem fel. :D

Itt jön az, hogy miért segítettem neki, hisz alig 4 napja ismerem? Nos, mert benne megtaláltam a legjobb barát lehetőségét. Sőt, még annál is többet. Még ha a drágalátos fővárosban lakik is...kit érdekel? Mindent meg lehet oldani, csak hit és szorgalom kérdése. Nos, érte kerítek annyi hitet és szorgalmat, amennyire szükség van...sőt, akár többet is, mint amire képes lennék.

Miután nagy nehezen lement ez a herce-hurca (mTriggel és Cube-bal való beszélgetése Foxihadnagynak), kicsit megnyugodtam, hogy rájött, hogy nem a klán érdekeit nézem, hanem azt akartam, hogy megbízzon bennem és hogy ne higyje azt, hogy olyan vagyok, mint a többi 14 éves vérpistike... Sikerült is (legalább is az én szemszögemből). Nem veszítettem el talán a jövőmet... Azt a jövőt, amire talán mindig is vágytam...

Aztán szépen elkezdtünk játszani. Játszogattunk egy darabig, aztán jött az öccse egy kicsit. Addig készített neki egy jó kis bodza-teát (miután mondta, valahogy megkívántam én is). Hát szó ami szó, lealázott...de nem is baj, hisz csak egy játék. Nah, aztán itt derült ki egy érdekes dolog.

MP_Powcamp pályán voltunk és jumpolgattunk, mikor egyszer csak benyögi nekem a testvére, hogy a drágalátos Foxihadnagy nem csak kedvel... Hát igen, kicsit én is lesokkoltam és feltettem magamban néhány kérdést: hogyan csinálom? Miért nem jött elő még K.B. esetében akkor? Ennyit változtam volna az évek során? Hát ezt nem tudom meg már soha. De szó ami szó, én is többet érzek iránta, mint barátság...ezért is tervezek vele egy talit a jövőhét folyamán, ha haveroméknak megjön a fa és be tudjuk hordani. Csak ezen múlik az egész, mert jelenleg le vagyok égve anyagilag. :D

De mint írtam, tetszik. Képen is látam őt, és hát számomra maga az álom. Most úgy hangzik, mint aki ismét szerelmes lenne, na de mi tagadás: tetszik. A jelleme, ahogy törődik az öccsével, az minden tiszteletet megér. Na de majd lesz valahogy.

Leléptem és egy kicsit elmentem Killing Floorozni (eközben egy volt osztálytársam zaklatott, hogy reseteljem a bisztonsági kódját egy Samsung u600-on xD). De csak 3 wave-et toltam le, annyira nem volt kedvem játszani most vele. Aztán megoldottam neki a problémát és ráírtam Foxihadnagyra. Megkérdeztem tőle, hogy tényleg igaz-e az, amit az öccse mondott. És igaz volt. Kicsit örültem is meg nem is. A nemet a távolság miatt raktam bele, mert nem akarom, hogy ebből valami baj is legyen. Főleg mikor ott lesz a koli is...akkor kész halál...de csak lesz rá valami gyógyír, ha arra kerülne véletlenül a sor.

Főleg a "Mióta?" kérdésemre adott válasz sokkolt le: a blogom olvasása óta. Tehát ezt úgy értelmezzétek, hogy az adta meg az utolsó lökést neki. Ugye tegnap megadtam a blogom címét, hagyj ismerjen meg, hogy valójában ki is vagyok. Hogy mi a varázsa ennek a blognak, én nem tudom. Hogy a szavait használjam, "vannak benne eléggé romantikussá sikerült részek". Hisz csupán az érzéseimet írom ide, mint amit eddig is tettem. :)

Miután ez is megvolt (7 óra tájt), megkezdtem a szokásos edzést haverommal. Most eléggé dimbes-dombos helyen mentünk (kb. 25 km), de elismerem, meg voltam halva, mert nem kajáltam eleget és eléggé égett a gyomrom.  De szerencsére hazaértem a tervezett időpontra, 9 órára. De mint minden edzésnek a végén: megtámadtam a hűtőt. :D

Aztán volt osztálytársamnak segítettem egy GPS program beizzításában, MSN-tem és most itt vagyok. Mindent egybe mérve eléggé forgalmas és váratlan eseményekkel és csak tán beteljesült reményekkel gazdag nap volt ez. És lehet, hogy egyben az utolsó ilyen nap. Bár kitudja, mit hoz a jövő számomra.

Nos...bocsánatot kérek minden olvasomtól, hogy nem írtam tovább a blogom, de rengeteg dolgom volt + kellett a kis pihenés is. :) Ígérem, hogy holnaptól ismét beindul a blog.

Rövid összefoglaló, hogy mi történt a blog hanyagolásától kezdve idáig: megszűnt Elleth-tel minden kapcsolat sajnos, balatoni nyaralás le lett fújva, 95%+ szóbeli informatika előrehozott középszintű érettségi, ami azt jelenti, hogy 87%-os lett a vége, billiárdozások és kiruccanások, ismét elkezdtem intenzíven CoD2-ni (erről mindjárt írok) valamint az év viccét hallottam meg tegnap.

Nézzük: CoD2. Igen, ismét elkezdtem játszani. Kicsit még Low vagyok, nem tagadom, de idő kérdése és visszatér a veterán Mike formája. De ami lényeges megemlítenem: ismét van klánom 2 év után és ami a legfontosabb: megismertem a klán legaranyosabb emberét (nevet nem szeretnék írni). Már ezért megérte újrakezdenem. Lehet, hogy csak barátság, de az is lehet, hogy több lesz. De a barátság bisztos számomra.

Az év vicce: Emlékeztek ugye még a volt barátnőmre, akivel szakítani akartam? Sikerült is. De kinél kötött ki? Az egyik legjobb barátomnál. Összefoglalva a volt barátnőm összejött a legjobb barátommal. Mikor elmondta, kiröhögtem őt. Bár úgy mondta, mintha meg fogom őt ölni, de legalább őszinte volt velem (respect). Ahogy kiröhögtem, úgy nem tudtam aludni este. Nem azért, mintha zavarna, hanem mert nem értem, miért jött össze olyannal, akivel havonta csak 1x beszélt MSN-en és életében 1x látta (azt is akkor, mikor vittem magammal az első találkozásunkra). 3 variáció merült is fel ezügyben: a, fegyverként akarja felhasználni ellenem. b, vissza akarna szerezni engem. c, véletlen egybeesés.

Nos, bármelyik is lesz a válasz, az bisztos, nem fogom magam hagyni és bármi áron ellenállni fogok ennek és a barátomat se fogom hagyni olyan könnyen belekeverni...