A fantaztikus vasárnap éjszaka után még fantaztikusabb hétfő délelőtt következett, kedvenc Angol órai kezdéssel (I Love Kurta Fruzsina). A többi viszont elment egynek. Valahogy csak kibírtam.

Délután is unalmas volt. De az este annál érdekesebb. Estére kölcsön kértem egy laptopot, hogy tudjak egy emberkével beszélni. Pontosabban az egyik hozzám legközelebb álló személlyel és buszon lévő beszélgetőtárssammal. Bár nem régen ismerem őt, de eleget bizonyított, hogy így gondolkodjak róla.

Miközben beszélgettünk, úgy határoztam, hogy illő lenne megismernie igazán. Így hát feltettem neki a kérdést, hogy meg akar-e ismernei vagy nem. Persze eléggé gondolkodóba esett állítása szerint. Végülis elfogadta ezt az ajánlatot, de ez után, mintha egy virtuális szerződést kötöttünk volna. Hogy ez mit jelentett ebbe az esetben? Hogy ha én képes vagyok neki megmutatni magam, hogy igazából ki vagyok, akkor az lenne a Fair, hogy ő is, de attól félt, hogy megutálom és hogy nem állok vele soha többé szóba.

Mikor meglátta a blogom, egy-két kérdést fel is tett. Ezek után Ő is elmondott néhány dolgot és felajánlotta, hogy találkozzunk és viselkedjünk úgy, mint valójában amilyenek vagyunk. Én alapból is önmagamat adom mindenkinél, csak annyi a különbség, hogy csak néhány embernél vonok be érzelmi változást.

Visszatérve: néhány olyan dolgot mondott el, amit tényleg ki se néztem volna belőle. A "jó vicc..." mondatommal reagáltam le ezt az egészet, mert nem tudtam elképzelni azt, hogy tényleg ilyen lenne valójában. Hogy őszinte legyek: ha igaz is, nem zavarna. Hogy miért? Mert eddig nem ártott nekem és mert úgy tekintek rá, mintha a testvérem lenne.

És hát az este: semmi extra nem volt. Szokásos készülődés, pihenés, stb.. Igazából amit csak fél füllel hallodtam, az az, hogy fél 11 és 11 között verekedés tört ki 2 ember között. Hogy miért, azt nem tudom, szóval nem is akarok hülyeségeket írni.

A hétfő után a 2. feketelistás napom: vasárnap. Ekkor kell visszapattyognom a koliba. How funny. Komolyan mondom, így évvége felé koli undorom van.

Hogy miből állt a délelőttöm? Nos, Elleth-tel beszéltem. Hogy miről? Minden féléről. Az a kb 10 hónap, amit nem beszéltünk (mégsem egy év, hogy ne Elleth-nek legyen igaza :D) sok dologra kaptam választ és sok történetet mondott el. Hát, nem túl fényes történeteket. Köztük arra is választ kaptam, hogy miért törölt, miért tünt el olyan hirtelen.

A koliba való utazás a szokásos alvós út volt. Hiányzott az én kis beszélgető társ(aim).

Az egész délutánomat a koliban a 6-os szoba tagjainál töltöttem. Jó kis társaság. Hála pont az a nevelő volt bent, aki nem annyira szigorú és engedélyezte azt, hogy az éjszakát náluk töltsem.

Olyan 9 körül hívott a "barátnőm". Először nem vettem fel, de utána igen. Megkérdezte, hogy most mit akarok ezzel az egésszel. Hát, nem sikerült a célomat elérnem: hogy Ő mondja ki a végét. Én nem akarom kimondani, mert nem akarok én lenni a "szemét". Tudom, szemét húzás, de így tudom a legkevesebb fájdalmat okozni. Majd megoldódik.

10 óra és valami nagyon rossz érzés fogott el. Fekszek az ágyban, hallgatom a zenét, gondolkodom, hogy valójában mit is akarok. Teljesen kiakasztott, pláne a fájós középső ujjammal egyetemben. Nem igazán találtam meg aznap a lelki megnyugvásom. Teljesen fel volt fordulva minden. Igazából most a teljes emlékezet-kiesést kívántam magamnak. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el 1kor.

Végre szombat. Jó kis pihis, MSN-zős délelőtt. Mi más mondthatnék. Gamelni nem gameltem kivételesen. Vagyis csak negyed órát kb., mert MSN-zés közben eléggé nehéz. Pláne akkor, ha egy fontos személlyel beszélget az ember. Hát igen...ez van. De nem is bánom, hogy nem játszhattam, mert addig se olvastam a World és Team chat-en és hallottam a Voice Chat-en a "Low!, Cheater!, A kurva anyád!, stb." kifejezéseket. Helyette inkább Elleth-tel beszélgettem.

Hogy miről? Hát mindenről. Hogy Metinezik-e még meg néhány személyes dologról ami vagy csak rá vagy ránk tartozik. Meg megígértem neki, hogy küldök egy képet magamról, hogy hogyan nézek ki szemüvegben (igen, szemüveges vagyok kb. január óta, amit nem mindig hordok :D). De azért a képért rendesen megküzdöttem.

Mert ugye már említettem (vagy nem), hogy múlthéten, mikor csináltam bátyám haverjának a gépét, kinyírtam a bluetooth-t. Hát sikerült szereznem, úgyhogy az nem is volt gond. Hanem ami utána következett. Felrakni a szoftverét a ramaty op. rendszeremre, amin vagy bluetooth vagy net nem volt. Kész vicces szituáció.

Miután megoldottam a problémát (kb. 2 óra körül), ismét bátyám haverjához mentem fel. Vettek egy másik gépet és azt kaptam egy kicsit helyre. Rutin munka. Úgyhogy az viszonylag gyorsan meg is volt. Mikor megcsináltam, egy másik ismerősöm szólt, hogy jövőhéten ráérnék-e egy ugyanilyen rutin munkára. Ez alatt Windows telepítést értett, ami nem kevés idő. Végülis elvállaltam, de csak jövőhét szombatra. Akkor is csak a délelőtt lehet szóba, mert délután tanulni is szeretnék.

Miután lerendeződött, kicsit géphez ültem otthon. Egy másik ismerősöm és barátnője csengetett be hozzám kicsit később, mert meg volt beszélve, hogy felmegyek hozzá egy Mágus partira. Az elején még zaklatott egy kolis társam (ugyanúgy op. rendszer telepítéses meló), de végülis eléggé elütöttük az időt a játékkal.

Este háromnegyed 8. Már a végefelé voltunk, mikor felhív egy nagyon jó barátom, Necreon, hogy mikorra érek haza, mert vele is meg volt beszélve egy League of Legend parti. Mint mondtam, hogy nem otthon vagyok és hogy szerepjátékot játszok haverommal, elnézést is kért. De azért modntam, hogy olyan 8 körül leszek itthon és akor tolhatunk néhány kört.

Így is lett. Hazaértem, néhány kör League of Legends-et toltam Necreonnal. Jó kis parti volt az. Aztán estére a szokásos MSN Elleth-tel, CoD2 (most nem Killing Floor) és zene. Ez elment 11 óráig. Utána mint aki jól végezte dolgát, az én kicsi pihe-puha ágyikómba befeküdtem és elkezdtem álmodni a magam tökéletes világát.