A hétfő után a 2. feketelistás napom: vasárnap. Ekkor kell visszapattyognom a koliba. How funny. Komolyan mondom, így évvége felé koli undorom van.

Hogy miből állt a délelőttöm? Nos, Elleth-tel beszéltem. Hogy miről? Minden féléről. Az a kb 10 hónap, amit nem beszéltünk (mégsem egy év, hogy ne Elleth-nek legyen igaza :D) sok dologra kaptam választ és sok történetet mondott el. Hát, nem túl fényes történeteket. Köztük arra is választ kaptam, hogy miért törölt, miért tünt el olyan hirtelen.

A koliba való utazás a szokásos alvós út volt. Hiányzott az én kis beszélgető társ(aim).

Az egész délutánomat a koliban a 6-os szoba tagjainál töltöttem. Jó kis társaság. Hála pont az a nevelő volt bent, aki nem annyira szigorú és engedélyezte azt, hogy az éjszakát náluk töltsem.

Olyan 9 körül hívott a "barátnőm". Először nem vettem fel, de utána igen. Megkérdezte, hogy most mit akarok ezzel az egésszel. Hát, nem sikerült a célomat elérnem: hogy Ő mondja ki a végét. Én nem akarom kimondani, mert nem akarok én lenni a "szemét". Tudom, szemét húzás, de így tudom a legkevesebb fájdalmat okozni. Majd megoldódik.

10 óra és valami nagyon rossz érzés fogott el. Fekszek az ágyban, hallgatom a zenét, gondolkodom, hogy valójában mit is akarok. Teljesen kiakasztott, pláne a fájós középső ujjammal egyetemben. Nem igazán találtam meg aznap a lelki megnyugvásom. Teljesen fel volt fordulva minden. Igazából most a teljes emlékezet-kiesést kívántam magamnak. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el 1kor.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.