A hétfő után a 2. feketelistás napom: vasárnap. Ekkor kell visszapattyognom a koliba. How funny. Komolyan mondom, így évvége felé koli undorom van.

Hogy miből állt a délelőttöm? Nos, Elleth-tel beszéltem. Hogy miről? Minden féléről. Az a kb 10 hónap, amit nem beszéltünk (mégsem egy év, hogy ne Elleth-nek legyen igaza :D) sok dologra kaptam választ és sok történetet mondott el. Hát, nem túl fényes történeteket. Köztük arra is választ kaptam, hogy miért törölt, miért tünt el olyan hirtelen.

A koliba való utazás a szokásos alvós út volt. Hiányzott az én kis beszélgető társ(aim).

Az egész délutánomat a koliban a 6-os szoba tagjainál töltöttem. Jó kis társaság. Hála pont az a nevelő volt bent, aki nem annyira szigorú és engedélyezte azt, hogy az éjszakát náluk töltsem.

Olyan 9 körül hívott a "barátnőm". Először nem vettem fel, de utána igen. Megkérdezte, hogy most mit akarok ezzel az egésszel. Hát, nem sikerült a célomat elérnem: hogy Ő mondja ki a végét. Én nem akarom kimondani, mert nem akarok én lenni a "szemét". Tudom, szemét húzás, de így tudom a legkevesebb fájdalmat okozni. Majd megoldódik.

10 óra és valami nagyon rossz érzés fogott el. Fekszek az ágyban, hallgatom a zenét, gondolkodom, hogy valójában mit is akarok. Teljesen kiakasztott, pláne a fájós középső ujjammal egyetemben. Nem igazán találtam meg aznap a lelki megnyugvásom. Teljesen fel volt fordulva minden. Igazából most a teljes emlékezet-kiesést kívántam magamnak. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el 1kor.

Végre szombat. Jó kis pihis, MSN-zős délelőtt. Mi más mondthatnék. Gamelni nem gameltem kivételesen. Vagyis csak negyed órát kb., mert MSN-zés közben eléggé nehéz. Pláne akkor, ha egy fontos személlyel beszélget az ember. Hát igen...ez van. De nem is bánom, hogy nem játszhattam, mert addig se olvastam a World és Team chat-en és hallottam a Voice Chat-en a "Low!, Cheater!, A kurva anyád!, stb." kifejezéseket. Helyette inkább Elleth-tel beszélgettem.

Hogy miről? Hát mindenről. Hogy Metinezik-e még meg néhány személyes dologról ami vagy csak rá vagy ránk tartozik. Meg megígértem neki, hogy küldök egy képet magamról, hogy hogyan nézek ki szemüvegben (igen, szemüveges vagyok kb. január óta, amit nem mindig hordok :D). De azért a képért rendesen megküzdöttem.

Mert ugye már említettem (vagy nem), hogy múlthéten, mikor csináltam bátyám haverjának a gépét, kinyírtam a bluetooth-t. Hát sikerült szereznem, úgyhogy az nem is volt gond. Hanem ami utána következett. Felrakni a szoftverét a ramaty op. rendszeremre, amin vagy bluetooth vagy net nem volt. Kész vicces szituáció.

Miután megoldottam a problémát (kb. 2 óra körül), ismét bátyám haverjához mentem fel. Vettek egy másik gépet és azt kaptam egy kicsit helyre. Rutin munka. Úgyhogy az viszonylag gyorsan meg is volt. Mikor megcsináltam, egy másik ismerősöm szólt, hogy jövőhéten ráérnék-e egy ugyanilyen rutin munkára. Ez alatt Windows telepítést értett, ami nem kevés idő. Végülis elvállaltam, de csak jövőhét szombatra. Akkor is csak a délelőtt lehet szóba, mert délután tanulni is szeretnék.

Miután lerendeződött, kicsit géphez ültem otthon. Egy másik ismerősöm és barátnője csengetett be hozzám kicsit később, mert meg volt beszélve, hogy felmegyek hozzá egy Mágus partira. Az elején még zaklatott egy kolis társam (ugyanúgy op. rendszer telepítéses meló), de végülis eléggé elütöttük az időt a játékkal.

Este háromnegyed 8. Már a végefelé voltunk, mikor felhív egy nagyon jó barátom, Necreon, hogy mikorra érek haza, mert vele is meg volt beszélve egy League of Legend parti. Mint mondtam, hogy nem otthon vagyok és hogy szerepjátékot játszok haverommal, elnézést is kért. De azért modntam, hogy olyan 8 körül leszek itthon és akor tolhatunk néhány kört.

Így is lett. Hazaértem, néhány kör League of Legends-et toltam Necreonnal. Jó kis parti volt az. Aztán estére a szokásos MSN Elleth-tel, CoD2 (most nem Killing Floor) és zene. Ez elment 11 óráig. Utána mint aki jól végezte dolgát, az én kicsi pihe-puha ágyikómba befeküdtem és elkezdtem álmodni a magam tökéletes világát.

Hát...péntek...imádom a pénteket. Hogy miért? Akkor tudok hazajönni koliból a jól megszentelt pihizős hétvégére. Persze, órák közben is pihentem, főként Önismereten (majdnem végigaludtam a 2 órát). Utána a 2 szenvedős óra és haza.

Mikor hazaértem, egyből e-mailt néztem az online meló miatt. Hát...nem 4re rakták át 5 óra helyett a tájékoztatót? How funny. Kicsit ideges voltam. Ez után megnéztem a myVIP-em, hogy válaszolt-e Elleth a levelemre. Nos, válaszolt (előző bejegyzés, utolsó levél). Mi mást tehettem, vártam, mikor érekzik fel MSN-re.

Késő délután vagy kora este lehetett, mikor feljött. Pont akkor próbáltam ki haverom által ajánlott játékot, ami tetszett is. De ez már mellékes.

Elkezdtünk beszélgetni. Mindenféle apróságokról (család, tanulás, stb.). Aztán csak rátértem a lényegre, hogy mi szándékozta őt arra, hogy elvegye velem a kapcsolatot. Hát mily meglepő, hogy az első megérzésem jött be. Ahhoz képest, hogy 1 éve nem beszéltem vele, még mindig szeret. Igazat megvalva, azt a 8 hónapot én sem tudtam elfelejteni. Talán Ő volt az, akit annyira szerettem, mint Sz.E.-t. Miért? Mert ő hasonlított a legjobban rá, mint jellemileg. Ő benne találtam meg azt, amit egykor benne. Nagyon nehezen, de én is kimondtam, hogy szeretem, bár ha Ő kezdeményezte az egész újrakezdésére.

És hogy mi lett a másikkal? Felfogta hogy nem keresem és hogy már nem érdekel szerintem. Remélem nem okoztam neki nagy fájdalmat, hisz, mégiscsak én voltam az első.

Itt van hát a megígért levelezés. És meg szeretném köszönni Elleth-nek, hogy engedélyezte a levelezésünk publikálását. A levelezésben csak az aláírást módosítottam, mert még nem látom annak az idejét, hogy felfedjem magam (pontosabban egy helyen módosítottam).

Elleth, 2010. Május 5. 14:19

Bocsi az előző levélért,szar kolis net..
Csak eszembe jutottál és gondoltam írok.Régen beszéltünk már...Mi van veled? Remélem nem haragszol rám...Csak mostanában egyre kevesebb a szabadidőm,tudod milyen a koli..szóval...:S Ha gondolod hétvégén beszélhetünk,megpróbálok lenni.
Szia

Mike Powell, 2010. Május 5. 15:19

Üdvözlet.

Nos, mivel töröltél engem az ismerőseid közül VIP-en, ebből azt vettem ki, mintha TE nem akarsz látni. Érdekes. Egyébként miért haragudnék rád? Megtanultam egy és más dolgot, szóval lehet róla szó. Mellesleg ha haragudnék rád, akkor nem válaszolnék a leveledre, töröltelek volna VIP-ről, MSN-ről, telefonomból.

Majd később jelentkezek.

Mike Powell

Mike Powell, 2010. Május 5. 17:28

Üdvözlet ismét.

Bocsi, hogy két részletben küldöm el a levelem, csak infó órám volt és gyorsan el kellett küldenem.
Szóval, ott tartottam, hogy nem töröltelek ki sehol. Hogy miért nem? Mert nem láttam értelmét. És hogy miért nem kerestelek? Nos, mint említettem, egy-két dologból arra következtettem, hogy nem akarsz rólam hallani soha többet és vártam, hogy esetleg mikor békülsz meg. Hisz tudod: az idő mindent megold. :)
És hogy mi van velem? Hát...éldegélek. Van egy 9 hónapos kapcsolatom, amiből ki szeretnék lépni, mert vannak bizonyos dolgok, ami erre késztet. Hogy mi, azt MSN-en közlöm, mert szerintem NEM myVIP levél téma. Isten igazából telefonon vagy személyesen lenne inkább jobb elmondani, mert nem MSN téma lenne ez. Na ez mellékes. Am. még mindig kockulok, blogot írok, stb. . Élem a magam életét, még ha unalmas is egy pár ember nélkül. Tudod: koleszos élet.
Na és veled mi van? Hogy telnek a napjaid? Mesélj valamit.
Na de tényleg megyek már, mert van még egy pár dolgom.

Tisztelettel:
Mike Powell

Elleth, 2010. Május 6. 06:29

Szia
Hát nem azért töröltem mindenhonnan,mert nem akarlak többet látni vagy hallani rólad,csak őszintén szólva én sem tudom...Változtam énis. És most sajnálatos módon hasonló a cipőben járok,mint Te tavaly.Sajnos jó irányban változtam,mégsem tudnak elfogadni és már gondolkodnom az iskolaváltáson,pedig év elején eszembe sem jutott volna...Még a pszichológus ötlete is felmerült,annyira gáz a helyzet...Neked segített az iskolaváltás? És amúgy nem csak veled nem tartottam a kapcsolatot,hanem rengeteg barátommal is,nem tudom mi van velük,nem tudják mi van velem.Nem tudom mi volt velem az elmúlt kb. 7-8 hónapban.De azt tudom,hogy elég sok mindent elcsesztem és félek,nem mindenkivel tudom ezt a dolgot rendbe tenni.De mennem kell nekem is.
Szia

Mike Powell, 2010. Május 6. 11:40

Szióka

Nem tudom, de valahonnan éreztem, hogy nincs nálad rendben pár dolog. Hogy honnan? Ne kérdezd. Am. ez a leveled 1 kis gondolkodásra késztetett.
Miért töröltél: Szerintem akkor az érzelmeid irányítottak, amit meg is értek. Elcsesztem pár dolgot én is, hidd el, szóval megérdemeltem ezt a bánásmódot.
Hasonló cipőben jársz, mint én: Na, ez az, amit soha nem kívántam senkinek. Valami közös van bennünk ezek szerint. Még mindig.
Iskolaváltás: Csak akkor tedd meg, ha tényleg nincs más lehetőség. Én is azért tettem meg, mert nem volt más megoldás. 1 év telt el csak a suliból, szóval még nem dőlt el semmi. Még 1 évet próbálj meg és ha akkor sem megy, akkor talán gondolkodj róla.
Pszichológus: Tudod mire van szükséged? Egy igaz barátra. Egy olyan barátra, aki jóban-rosszban veled van,meg tudod beszélni a gondjaidat és mindig számíthatsz rá. Akár lány, akár fiú. Akár szerelmed, akár csak egy egyszerű barát.
Nem mindenkivel tudod a dolgokat helyre tenni: Erre nem tudok mint mondani. Vagyis csak annyit, hogy NÁLAM mindig van egy 2. esély. És ezt értheted annak is. Minden csak rajtad múlik. Vagy élsz vele, vagy nem.
Majd magamról mint mondtam vagy telefonon vagy MSN-en írok, mert eléggé hosszú lenne elmondani.

Üdvözlet:
Mike Powell

Elleth, 2010. Május 6. 18:45

Szia

Azt hiszem élnék a 2. lehetőségemmel,csak ezt már nem szeretném
elrontani.Iskolaváltás?100%,hogy itt nem fogok maradni.Ma is megtudtam
pár dolgot,hogy kibeszélnek hátam mögött,azt is,hogy mit.Én ezt nem
tudnám még egy évig elviselni.Felmerült az is,hogy Pesti suliba fogok
járni és nővéremmel lakok majd,még nem tudom mit hoz a jövő,de nagyon
remélem,hogy jobb lesz,mint volt/van.És örülök neki,hogy megint tudjuk
tartani a kapcsolatot és szégyellem magam,amiért
elhanyagoltalak.Sokszor eszembe jutottál már,de nem volt eddig
bátorságom írni.Nem tudtam,hogy mi lesz a reakciód,de örülök,hogy
pozitív  lett a dolog vége:) Holnap már remélem tudunk normálisan
is beszélni.

Szia

Mike Powell, 2010. Május 6. 19:17

Üdvözlet.

Ismersz, hogy milyen vagyok. Nem szokásom leharapni másnak a fejét. Meg a másik: ami elmúlt, elmúlt. A jövő mindig tartogat meglepetéseket.
Sokszor jutottam eszedbe? Teljesen meglepő. Nem gondoltam volna. Egyébként te is eszembe jutottál egy párszor. :) Szóval..No Comment.
Mellesleg egy kérdés, amire nem muszáj válaszolnod: mi késztetett a levélírásra? Az, hogy még mindig érzel valamit irántam vagy csak az, hogy sok emlék kötődik hozzám?
Ha lehet, még a mai nap adj választ e levelemre.

Tisztelettel:
Mike Powell

u.i.: Szeretnék engedélyt kérni ahhoz, hogy a levelezésünket fel rakjam a blogomra. Nevet nem közölnék, csak is mindenkinek a bece- vagy netes nevét rakom nyilvánosságra. Am. a blogom: http://mikepowellsecretdiary.blog.hu

Elleth, 2010. Május 7. 06:47

Szia

Hogy mi késztetett?Őszintén szólva mindkettő.Amúgy felteheted nyugodtan,otthon majd meglesem blogod,csak most gyorsan suli előtt írtam.De mennem is kell.
Szia

Egy jó hírt szeretnék közölni. Mint tegnap írtam, próbáltam engedélyt kérni Elleth-től, hogy a vele folytatott kommunikációmat nyilvánosságra hozzam. Nos, az engedélyt megkaptam és a mai nap még megpróbálom felrakni a leveleket.

Szeretnék néhány információt megosztani a blogomat olvasókkal.

Először: a legutóbbi 2 bejegyzésemhez tartozó levelek publikálása lehet, hogy meg fog valósulni. Én fontosnak tartom azt, hogy ezeket a leveleket kitárjam a nagyvilágnak, ha már magamról írok. Vagyis a napjaimról.

Másodszor: kommentelési lehetőséget is fogok nyújtani, mert egyik ismerősöm elkérte a blogom címét azért, hogy az ajánlott linkjeihez rakja. Nagyon szépen köszönöm neki. Amennyiben megkapom a linket, én is kirakom a blogomra. A kommentelésnél arra kérek mindenkit, hogy a netiklett szabályait betartva kultúráltan fogalmazzon, mert különben először csak figyelmeztetés, utána már komolyabb büntetések fognak következni.

Harmadszor:a blogot nyilvánossá fogom tenni. Hogy miért? Hogy nem csak egy szűk réteg ismerjen meg, hanem bárki.

Negyedszer: gondolkodtam egy dolgon. És arra a döntésre jutottam, hogy követni fogom blogoló társam példáját és ha eljön az idő, felfedem magam. Kép szerint, név szerint, mindent.

Ennyit akartam közölni. Remélem minél több látogatóm lesz a blogomnak.

Reggel 10 órakor keltem fel, mert a mai nap is délutáni tanítás volt. Fél 11 körül elkértem Petyesztől a laptopját, hogy megnézzemn, mit válaszolt Elleth.

Eléggé meglepő volt, amit válaszolt. Hasonló helyzetbe van most, mint én voltam 1 évvel ezelőtt. Iskolaváltás, pszichológus gondolata, stb. Ekkor elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan tudnék neki segíteni. Írtam is neki egy fél oldalas kis levelet pár javaslattal és pár választ, hogy mit miért csinált a múltban. Kifejeztem őszinte sajnálatomat és hogy én is hibás voltam egy-két dologban. De ami elmúlt, elmúlt. NEm tudunk rajta változtatni, mégha szeretnénk is.

Délután a 2. órában a fáradtság és ez a gondolat egy kicsit elterített. De ezt észrevette az egyik osztálytársam (akit pár bejegyzéssel ezelőtt megemlítettem), és levelezés formájában megkérdezte. Őszintén elmondtam neki, hogy mi nem hagy nyugodni. Tanácsa az volt, hogy hagyjam a francba, mert mindenkinek a maga problémáját kell megoldania. Igaza van, de van egy kis probléma:hogyan, ha Ő több, mint 8 hónapig az életem része volt? Igen, jól értelmezitek. Elleth az egyik volt barátnőm a néhány fontosabb közül. Ezt nem mondtam el neki, mert nem tartottam fontosnak ezt az információt. Bár kitudja.

Suli után szintén a 6-osszoba lakóival mentünk billiárdozni. Ma speciel jól ment. Régen játszottam ilyen jól. Bár nem vagyok az a pro játékos, de szerintem jól játszok. Ezután a játék után mentünk vissza, majd elkértem szintén Petyesz Laptopját, hogy megnézzem, küldött-e Elleth levelet és hogy y blogot megírjam.

Hát a mai levelemre válaszolt is. Teljesen érdekes volt a válasza. Nehéz szavakban azt, hogy mit akart kifejezni. Én tudom, mert voltam én is ilyen helyzetben és ráadásul harcedzett vagyok arra a szituációra. De Ő egy lány és sokkal rosszabbul esett neki az, amit nekem kellett átélnem. Remélem minden rendben fog jönni és tudok neki majdsegíteni, mint egy igaz barát.

Reggel koliba mentem vissza...nagyon élvezetes volt fél 7kor felébredni...hulla fáradtság... De legalább összetalálkoztam egy nagyon régi ismerősömmel. Buszon jót beszélgettünk.

Meglepő volt, hogy mindenki 10 órási helyijárattal jött vissza a kollégiumba. Azt hittem, hogy mindenki olyan 11 körül jön, mert délutáni tanítás volt. A koli busz is késett a 12:10 helyet 12:25-kor ért ide. Az órákon (4 óra) teljesen elaludtam.

Infó órán, ahogy nézem a myVIP-em, egy érdekes levelet találtam. És hát kitől? Egy nagyon régi lány barátomtól, Elleth-től (róla majd az Egy kicsit a múltamról című blogbejegyzésembe fogok írni, ha ott fogok tartani). Eléggé érdekes, hogy pont Ő írt levelet, amikor mindenhonnan törölt meg ilyenek. Pedig azt hittem, hogy nem akar hallani rólam semmit. Hogy ki is Ő? Majd idő közben választ fogok adni rá. A lényeg annyi, hogy meglepődtem.

Egy kicsit elgondolkodtam rajta, hogy vajon miért keresett meg. Nem tudom, mi a célja vagy egyáltalán van-e valami célja. De az bisztos, hogy sokminden emlék visszatért róla. Gyors válasz következtében elkezdődött az Infó óra.

Majd délután az az ötlet jutott eszembe, hogy le kellene menni billiárdozni. Este így is lett. a 6-os szoba tagjaival (kivéve Rusznyák). Jól is szórakoztunk. Mikor ők elmentek, én maradtam egy kicsit. Ott megismerkedtem egy Szilágyi-s csajjal,Zsófival. már volt benne egy kis alkohol, de még magánál volt.Ott volt még egy jó ismerősöm is. Vele hazakísértük a lányt és mire hazaértünk, szanaszét voltunk ázva. Szóval érdekes.

Mikor lefeküdtem, gondolkodtam azon, hogy mit szeretne Elleth. Újra szeretné kezdeni vagy csak mint barátként, jóba lenni velem? Majd kiderül.

Ismételten egy billiárdos délelőtt 2 jó haverommal. Mint tegnap. Jó kis billiárd volt. Jól is ment akkor. Régen ment ennyire, mint most.

De emint hazaértem, kicsit Killing Floor-tam, vagyis csak akartam. Mert egyszer csak egyik KF-es arcra ráírtam, hogy jöjjön egyre. De neki nem indult. Mit csináltam? Hát Teamviewer segítségével felcsatlakoztam a gépére és próbáltam neki beüzemelni. Amialatt szenvedtem, egyszercsak megcsörrent a vezetékes telefon. Fel kellett mennem bátyám haverjához gépet csinálni.

Mikor megnéztem a gépét, be se akart üzemelni. Nagy nehezen elértem, hogy elinduljon. Csak hát az Op. rendszere halt be. Ráadásul nem is ismerte fel a lemezemet. Szóval, hazavittem a merevlemezét, de balszerencsémre kinyrtam a bluetooth-mat a gépbe, miközben próbáltam beszerelni. Kurva jó.

Mikor ennek vége lett, megbízást kaptam egy letöltésre. Estére befejeztem és szokásos gamelést hajtottam végre.

A délelőtt öm egész jól elment. Bementem a városba melót intézni, Pistivel és Dániellel lógtam, billiárd, Tippmix rakás, stb. Szóvalegész jól elment a délelőtt.

Délután a géppel szarakodtam. Mikrofon csere, majd hangkártya után rohangáztam. Szóval még az is elment, mig nem jött az este.

Mikor hazaértem haveromtól egy hangkártyával a kezembe, láttam, hogy rámírt az a főiskolás lány, aki nagyon tetszik. Kis pillanatot kértem tőle, mert a hangkártya nem fog beszerelődni magától. Negyed óra múlva vissza is mentem MSN-re tök boldogan, hogy a mai napom tök jó volt, de erre jött a fekete leves.

Amint beszélgettünk, kiderült, hogy lett neki barátja. Ekkor fagyott az arcomra a mosoly igazán, de próbáltam uralni a helyzetet. Erre volt jó az első csalódásból vett tapasztalat, hogy nem ragaszkodtam túlságosan hozzá. Bár rosszul esett, mert ha összejött volna, akkor egyből szakítottam volna a mostani barátnőmmel, aki még mindig nem veszi észre, hogy már nem érdekel. ennek az egésznek kicsit örültem is, mert legalább megtört az az elve, miszerint pasi nélkül akar élni. Heh...maximum az apácák állják ki, de néha azok sem szerintem.

Kicsit elment az életkedvem ezzel a közlésével, hogy 2 hete van barátja, de az élet megy tovább. Mostanában a "Ne törődjél semmivel, igyál kólát wiskey-vel!" szlogennek adok teret, mint ahogy most is. Bár nem fogom olyan könnyen elfelejteni. Mit mondjak: Loser vagyok a csajozásban. Non sense.

Ráadásként a barátnőm is keresett MSN-en. Nem írtam neki vissza direkt, sőt, inkább elfoglaltba mentem át. Nem értem, miért nem vágja le, hogy már vége kellene lennie. Mert arra megyek, hogy szakítson velem. Úgy jöjjön ki, mintha Ő okozna nekem fájdalmat, de közben csak a tervemet valósítja meg. Nagy nehezen le is lépett MSN-ről, de miközben írom a blogomat (a lemaradásom + a mai napit), felhív...milyen kis naív. Azt mondtam neki, hogy olyan 11 körül leszek, de nem fogok lenni. Direkt már csak azért se, hogy végre észre vegye, hogy szakítania kellene. Kíváncsi vagyok, hogy mikor fogja megtenni, mert én nem merem.

A blog bejegyzés megírása után megyek Killing Floor-t vagy CoD2-t tolni. Utána alvás és készülök a holnapi napra.

Itt csak a szokásos történt. Gamelés, Gamelés, Gamelés. Meg kimentem a faluba focizni, csak hogy nem volt senki. Vagyis voltak kint, csak azok nem olyan emberek voltak, akik játszani akartak volna.

Igazából nem történt semmi különös azon a nap. Nem tudok ehhez a naphoz mit írni, csupán annyit, hogy ezen a napon szerveztem meg Pistivel a Május 3.-i programot.

Hát...eljött a majális napja. Elvileg ma kellett volna átadni a mi kis kultúrházunkat, de nem lett befejezve. Elméletileg egy wellnes központá akarják alakítani szaunával, kondi-teremmel (amit én meg is fogok támadni).

3x voltam kint ezen a rendezvényen. 1x reggel, hogy mi készülődik. Ekkor a foci előkészületei voltak. Hála az égnek nem hívtak kapusnak, mert akkor tuti vesztés lett volna. Hogy miért? Mert eléggé kijöttem a gyakorlatból. Ezért is akarok kijárkálni a faluba focizni, hogy visszanyerjem a kapus képességemet.

2x 11 körül mentem ki. Itt összeakadtam bátyámékkal. Hát mit is mondjak, nem volt akkor sem valami nagy szám. Mikor lépnék be a rendezvény területére, leszólít valaki. Egy nagyon régi lány ismerősöm, akt már vagy 2 éve nem láttam. Teljesen megváltozott. Ahhoz képest, hogy általános iskolában milyen gyerekes volt, ahhoz képest teljesen érett nőként állt velem szemben. Elbeszélgettünk egymással, hogy mi van vele/velem, hogy telnek a napjaink, stb. Egyszercsak rákérdezett a barátnőmre, hogy megvagyunk-e még. Igazából kicsit hazudtam azzal, hogy megvagyok vele, ami valójában a bent lévő küzdelmet leplezte. Nem akartam neki elmondani, hogy jelenleg hogy állok, csak utaltam rá a "Megvan még!" mondatommal. Bár kérdezősködött, hogy hogyan értem, de nem adtam neki semmi információt ezzel kapcsolatban. Inkább egy kicsit változtattam az egészen.

Ezek után, hogy beszélgettünk, kicsit kimentem a pályára megnézni egy majálisos meccset és majd haza Cabal Online-t tolni.

3x pedig focizni mentem le. Itt eléggé gyatra voltam kapus szempontjából. De sebaj, 2 hét alatt rendbe fogok jönni. Ezen nem aggódom. De legalább jót mozogtam. Majd vissza a kuckómba Killing Floor-t tolni.

Ez az iskolai nap teljesen szokatlan volt. Nem volt 1. órám, mert hiányoztak a matek tanárok (ennek hevében fél 8ig aludtam). nyelvtanon 7-en voltunk (de az a dicklow megiratta a nyelvtan-dogát, amire nem tanultam egy szót se). Nap végére összegyűltünk 14 főre. How funny.

És a nap fénypontja: kaptam egy e-mailt, hogy az Online tájékoztató a diákmeló ügyletben elmarad az ünnepre való tekintettel...szerethető...na de sebaj.

Elhatároztam, hogy a mai naptól kezdve járok kifelé a faluba. Hisz sunshine, beach, stb., stb. . De hát mi tárult elém? Egy teljesen kihalt focipálya és falu. Azt hittem, hogy legalább egy jót kikapcsolódom és hogy nem kell a gép előtt rohadnom, de nem jött össze. Így hát beültem a gép elé Killing Floor-t tolni és vártam a majálist, hátha lesz élet akkor.

Mit is írjak...átlagos nap átlagos nap hátán...leszámítva az orvosi vizsgálatot, ami miatt elmentem angol óráról. Örültem neki, mert legalább nem hallottam szeretett angol tanárom hangját. Már alig várom az évvégét, hogy a felső csoportba kerüljek angolból.

A délután is teljesen szürke volt. Ebéd, gépterem, vacsi, 6-os szoba. Ennyiből ment el a napom. Jah és persze a kémia tanulás. I love Kémia.

Nos ennyit röviden és hosszan, kicsiben és nagyban, kereken és szögletesen vagy mégsorolhatnám kedvenc Coca Cola-m régi szlogenjét.

Egy teljesen szürke hétköznapot éltem meg ma. Egyhangú suli, ma suligyűlés, amiről sikeresen meglógtam, megúszott felelés, stb. Mit is mondjak, a suligyűlés kivételével ezek mindennaposak egy tanuló életében.

De nálam egy dolog járt a fejemben: igen Ő. Nem tudom miért, de ő járt a fejemben. Hogy mi lehet vele, mit csinálhat, stb. . Akármennyire is lényegtelen, számomra nem az. De miért? Én sem tudom. Meg kell keresnem a választ, amit csak a szívem mélyén találhatok meg.

Unalmas délután, szokásos egyedül ülős vacsora mély elgondolkodással vegyítve. Ezen gondolkodván, hogy most mit tévő legyek. Mert a jelenlegi helyzet a következő: van egy barátnőm, akivel szeretnék szakítani, de nem tudok úgy eldobni 9 hónapot. És van egy másik lány, aki tetszik meg minden, de csak plátói szerelem szinten kell beérnem. De nem ez miatt lenne a szakítás a barátnőmmel, mielőtt félreértelmezné valaki. Hanem a távolság és a "gyakori találkozás" az oka. Tehát gondolkodván ezen nem tudom, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Őszinte leszek: szeretem, de mégis olyan kihűltnek érzem ezt az egészet. De majd a sors ad rá választ.

Visszatérve a vacsorához: miközben gondolkodtam, elült elém egy osztálytárs lány. Igazn csak néhány szót váltottunk, mert én sem voltam az a beszédes kedvemben és társaság is jött. Miután végeztem a kajával, lementem egyik ismerősömhöz, beszélgettünk egy kicsit és majd itt vagyok. Itt vagyok és írom a blogomat.

Estére tervezek egy kis kémia tanulást is (nem tudom mennyi fog belőle sikerülni). De annyi bisztos, hogy az ágyamban megpróbálom magamban tisztázni ezt az egészet, mert ez olyan, mint ha a fájdalom kapuja előtt állnék és valami húzna befelé oda. És döntenem kell: vagy ellenállok vagy hagyom, hogy berántson és a véletlenre bízom magam, ahogy eddig is szoktam.

A reggeli órák is érdekesek voltak. Indulás előtt annyira aggresszív voltam, hogy még a szobatársak érdeklődését is elutasítottam. Hogy miért? Mert teljesen rossz volt a reggelem. Fogalmazhatunk úgy is, hogy bal lábbal keltem.

A szokásos iskolai órák után felmentem szokásomhoz híven a gépterembe. Egyszer csak rámír a már testvéremnek fogadott legjobb netes barátom, Thynice. A szokásos "Csá! Mizu?" üzik után választ akart néhány kérdésre az egyik blog bejegyzésemmel kapcsolatban. Mint kiderült utólag, neki is nem kicsi gondja volt az utóbbi időben. Nő ügy...ki gondolta volna? Titoktartási kötelezettségem miatt nem írok le ide semmit arról, hogy miért. De a lényeg az, hogy szegényke kivolt és nagy lelki támaszra volt szüksége. Miközben beszélgettünk, megtudtam pár dolgot a nő ügyéről. Kicsit leesett az állam, mikor ezeket elmondtam gondolván azt, hogy "Pont Ő, akinek eddig nem nagyon voltak ilyen gondjai és aki mindig meg tudta oldani a problémáját ellentétbe velem, aki mindig is balfaszkodott nő terén?" De mint testvér, próbáltam rajta segíteni és tanácsokat adni. Nem tudom, mennyire hasznosak. Remélem nem fog történni semmi olyan probléma, ami számára végzetes lehet, mert mégis csak a "testvérem".

Este is unalmasan telt. A szokásos gépterem helyett mentem lefelé az aluába, ahol Petyeszt láttam a laptoppal szórakozni. Most kivételesen lent maradtam vele.

Amit érdekes megemlíteni az az, amikor MSN-ett a lehendő barátnőjével. Szerencsére nem zavarta a jelenlétem. De egy bizonyos pontban, amikor a visszaemlékeztek pár dolog, nekem furcsa érzésem támadt. A kamasz plátói szerelem jött bennem vissza, amikor még K.B. kegyeiért harcoltam. Mindezt sikertelenül.

Ah...erre visszagondolni nem akarok, mert teljesen összeszorul a gyomrom. A sok sikertelen próbálkozás, a sok álmatlan éjszaka, ami akkor történt. Teljesen visszaadja azt az énem, amit a mai napig hiányolok. Azt az életvidám embert, aki megtörhetetlen volt egészen Sz.E.-vel való szakításig.

Felmenve arra fogok gondolni, hogy tudok majd 1-2 dolgot lezárni magamban.

Mint minden hétfő...ez is olyan volt. Suli kezdés, nem akartam felkelni az ágyból stb. De hagyj ne ragozzam.

Ilyenkor is bennem volt egy kicsit a vasárnapi buszon lévő eset. Mostanában nem tudom kiverni a fejemből őt. Bár tudom, hogy nem lehet semmi közte meg köztem, de akkor sem. De sajnos a hétfő is megsínylette.

A szokásosnál 1 kicsit aggresszívebb voltam, de szerencsére nem kellett előhívnom. Ami érdekes volt, az az, hoyg MSN-zés közben egy emberke kérte a segítséget (pontosabban Rusznyák unokatestvére). Hogy miben? Abban, hogy hozzak neki Tubákot, mert én vagyok el csak 18. Mi mást tettem, elmentem vele, mert úgyis ráértem. Legalább egy jót sétáltam. Ekkor is gondolkodtam néhány dolgon, hogy mit és hogyan tovább. De nem jutottam dűlőre.

Az esti órák a szokásos MSN-zéssel teltek. Barátnőmmel, 1-2 ismerőssel, stb. Szóval...teljesen átlagos este a koliban.

Ezen a vasárnap szokatlanuk korán keltem fel. Mert eredetileg tanulni akartam, de nem lett belőle semmi. Gameltem és gameltem egészen addig, ameddig lehetett, vagyis fél 1ig. Beértem a megyeszékhelyi buszállomásra, vártam az egri buszomat.

Az történt, hogy mikor Nemtibe ért a busz, teljesen fura érzés fogott el. Mintha hiányoltam volna valakit. Így is volt. Hiányoltam is valakit. Egy olyan embert, akit alig néhány hónapja ismerek, de mégis sokat jelent a számoma. Talán túl sokat. Kicsit furán néz ki, hogy még van barátnőm és másra gondolok. Talán mert pár dolog megfogott. A vidámsága, az inteligenciája...nem tudom. De azt tudom, hogy hiányzott és eléggé ki voltam miatta. Én már csak ilyen vagyok...

Mikor beértem a koliba, akkor is teljesen olyan állapotban voltam. Jól tudtam álcázni szerencsére, mert nem szeretem, ha érdeklődnek utánam 1-2 dologban. Ha érdeklődnek is, a koliból 3 embernek mondanám el: Petyesz, Mongi és Rusznyák. Hogy miért pont hármójuknak? Talán mert ők azok az emberek, akikben a legjobban megbízom.

Összességében úgy feküdtem le aznap, hogy éreztem, ez a hét is olyan lesz, amilyen. Vagy magam alatt leszek vagy aggresszív. De egy bisztos: megpróbálkozok ellenállni a szerelemnek. Tudom, hülyén hangzik, de nem akarok csalódni akkorát, mint az első barátnőmben.

Amit ígértem, azt teljesítettem. Elmentem Raynor-hoz megnézni, hogy mi a franc van a gépével. Végülis kis szenvedés árán ki sikerült derítenem, hogy a processzora adta be a kulcsot. Mielőtt aki azt hinnétek, hogy full kocka emberke vagyok, nem igaz. Csak szeretek ilyennel foglalkozni.

Visszatérve a melóhoz: mondtam neki, ha szerez procit, beszerelem neki ingyen és bérmentve...hisz mégis csak a barátom és nem leszek olyan pofátlan, hogy pénzt kérjek érte. Pedig megtehetném lazán. Nem ingyen élünk ebbe a világba.

Majd aztán szépen hazaslattyogtam, felkerestem Eliat-ot, mert keresett, bár nem volt otthon. Majd visszamentem az én kis kuckómba és MSN, Steam, Skype és a jó öreg Killing Floor.

Amint vége lett a tanításnak, azonnal indultam is haza egy jó és egy rossz hírrel. A jó hír az, hogy az angol szint felmérő szerint bekerültem a felső csoportba (ha átrendezés lesz, akkor bye-bye Kurta Fruzsi). A rossz viszont az, hogy kültek egy értesítőt, miszerint Kémiából ebbena félévben egy egyesem van és hogy bukásra állok...Fuckyeah. Hogy még fokozzam a hangulatot, sikeresen lekéstem a csatlakozást is (pontosan 4:40-re ért be az a köcsög és még meg is szopattam magamat azzal, hogy mire hazaértem, addigra ért be a busz az én kis szeretett falucskámba.

Este pedig Raynorral beszéltem Skype-on, miszerint át kellene mennem másnap, hogy nézzem meg neki a gépét. Mint hardver-ügyileg, mert az asztali PC-je baszik elindulni... Nem ígértem semmit neki, de mondtam, hogy amennyiben ráérek, jövök.

Ez után a kis beszélgetés után mentem a szokásos Killing Floor partira és Skype Thynice elvtárssal.

Hagyj ne kezdjem el a szokásos "Szar volt a suli!" szövegemet. Mert az is volt. Bár a tegnapi beszélgetés után néhány dolgot máshogy látok.

Hogy mi is volt a nap fénypontja? Hát a színház... Nagyon nem esett jól elmenni rá. Kinek esik jól egy fárasztó nap után?

A színházi előadás elkezdése előtt egy teljesen váratlan ember jelent meg. Hogy ki az? Hát persze az egyik legjobb általános iskolai barátom, Raynor. Persze, a szokásos "te meg mit magyarázol ott?" vicces beszólásával akarta nekem kifejezni a "Szevasz!" mondatot. Persze nem hagytam szó nélkül. Ez után váltottam vele néhány szót a kezdés előtt, a szünetben (ekkor szereztem neki cigit, hála Mongi nagylelkűségének köszönhetően) és a végén egy rövid értékelés erejéig. Legalább abba egyetértettünk, hogy az alapötlet jó lett volna, csak az előadásmód volt pocsék. Ez után mentem vissza az én kis szeretett kolimba.

Visszaérés után ismét beszélni akart velem az az ember, akivel tegnap beszéltem. Ez háromnegyed 10 körül valósult meg, mert neki is akadt egy-két dolga meg én sem nagyon értem rá. Ekkor sajnos keveset tudtunk beszélni. Érdeklődött az én kis lelkiállapotom iránt, aminek kicsit örültem. Bár nem igazán számítottam erre. Mikor egy verset olvasott fel, akkor jött be az éjszakás (alias Bocsi Sándor), hogy sürgősen menjek vissza a helyemre. Örültem neki, de tényleg, amikor hallgattam egy verset és pont a közepén képes felküldeni...nem volt képes várni néhány percet... I Love Bocsi, avagy "Mit is akartam mondani?" :)

Később a szokásos csütörtök estéhez hűen szereztem egy laptopot, pár dolgot megnéztem és mély álomba szenderültem egy nagyon rossz színházi nap után.

Hát, megtörtént a beszélgetés azzal az illetővel. Hogy miről volt szó? Mindenről... hogy miért vagyok ilyen, meg hogy mi volt az a reggeli dolog, mikor rákérdeztem a blogos ügyletre. Elmondtam neki nagyvonalakban, miért olyan fontos ez a blog.

Mielőtt megtörtént volna a beavatás arról, hogy mi volt ez a herce-hurca reggelről, kezembe nyomott egy füzetet, benne egy saját verssel, majd öt perccel később egy angol fekete teát. Igen, egy angol fekete teát tejjel ízesítve. Én is azt hittem, hogy valami borzalmas lesz, de nem...sőt, nagyon finom is volt, pláne az elolvasott verse után még jól is esett. Nem is tudom, mire emlékeztetett az az ízvilág, amit az nyújtott.

Miután rendeztem vele a reggeli dolgot, hirtelen másra terelődött a szó. Rám és a problémáimról. Nem tudom, hogy hogyan és miként történt ez. Kicsit nehezen engedtem az érzéseimnek és a lelkem mélyén próbáltam ellenállni...de beláttam, hogy nem mehet ez így tovább. Így hát pár dolgot elmondtam neki a viselkedésemmel kapcsolatban, a múltamról 1-2 dolgot (azt főként, amit a blogon is feltüntettem). Kicsit fura volt a szitu, mert volt egy kisebb konfliktusunk az elmúlt időben, de mégis segíteni akart. Nem értettem miért, hisz nagyon úgy jött le egészen eddig a pillanatig, hogy örök ellenségek maradunk osztályon belül és az életben. De tévedtem...

Nagy csodálkozásomra (és összezavartságomra), mint egy pszhiológus, úgy beszélt velem. Ez jó is volt, mert sok dologra adott választ és pár észrevételre is felhívta a figyelmem, hogy szerinte mit kellene másként csinálnom. Úgy éreztem ekkor, mintha a semmiből feltűnt volna egy idegen alak és az utolsó pillanatokban adta be nekem az életmentő gyógyszert.

Ezen kívül sokmindent mesélt számomra...a magánéletéből, a gyermekkori csínyekből, a családi hátteréből, versenyeiből egy-két dolgot. Ezek után változott meg a véleményem róla. Ekkor merült fel bennem a "Túlságosan félreismertem őt?" gondolat. Ezek szerint igen, és ha nem lett volna ez a blog-ügy, akkor lehet, hogy a mai napig "örök haragba" lennék vele. Eddig egy teljesen új és szokatlan barátság van kilátásba, hisz a legnagyobb ellenségekből alakulnak ki a nagyon jó barátságok.

Nos...ahogy a címben is benne van: a blog kitudódott. Tegnap kaptam néhány információt erről. Közvetlen az egyik legmegbízhatóbb embertől és még ráadásul mielőtt megtudtam tőle ezt a fülest, egy ember el is akarta volna a blogom címét, pedig nem is említettem neki semmit a blog létezéséről...érdekes. ha így haladok, a cím is kitudódik, mielőtt át tudnám vinni a bejegyzéseimat egy bisztonságos helyre.

A mai nap a lehetséges gyanúsítottat megkérdeztem...de mindent tagadott. Ráadásul az este folyamán beszélni is akar velem. Kíváncsi vagyok, hogy mit szeretne mondani.

Nos a mai nap: egy órán voltam bent, utána fogászat...délután meg angol színt felmérő, úgyhogy teljes a káosz. Késő délután meg ballagási ünnepség.Szerethető volt...

Az olvasóimnak üzenem ezúttal: ha kiderítem, hogy hogyan és miként tudódott ki, azonnal értesítek mindenkit személyesen. És az átköltöztetés linkjét is megadom, minden adattal.

Nos. Valahogy velem van a héten a szerencse. Feleléseket úszok meg sorra. Persze Tippmix meg nem akar bejönni...How Funny.

A mai nap keresgéltem Cabal Online-hoz kisebb okosságot. Találtam is. A lényege, hogy hogyan szerezzünk ingyen Cabal Cash-t (ezt elvileg pénzért lehetne venni). Holnap fog kiderülni, hogy sikeres-e az ötlet. Ha sikeres, akkor otthon megcsinálok mindent ezzel az ötlettel.

Ami engem idegesített, az az, hogy a fülembe jutott az, hogy megtudták ennek a blognak a létezését. Szerencsére a címét nem tudják, de ez is elég. Remélem nem kaparintják meg a blogom címét.

Érzelmi téren nem volt semmi érdekes. Csak annyi, hogy végleg eldöntöttem, hogy barátnőmmel szakítok. Nem tudom, hogy hogyan fogja fogadni a hírt, de sajnos meg kell tennem, mert hogy alig találkozok vele, annak nincs értelme, mégha szeretem is.

Reggel nem akartam bemenni suliba, mert eléggé fáradt voltam. Hogy miért? Mert hétvégén nem tudtam magam igazán kipihenni. De végülis bementem. De megérte, mivel nem volt 1. órám: hiányzott a tanár és tudtam aludni még háromnegyed órát (amiből 20 perc lett).

Ami még említésre méltó, az a 6. óra: Történelemre nem tanultam semmit és hála az égnek, nem feleltetett. Teljesen meglepődtem, hogy nem az egész osztály írt, mert úgy lett megbeszélve. Na de sebaj, addig jó számomra.

Délután egyis osztálytársam eléggé felbaszta az agyam a hülyeségével. Olyanokat kérdezett, amihez semmi köze (Én és barátnőm kapcsolatáról). Egy darabig türtem, de aztán betelt a pohár. Már érett nála a kis kezemben a nagy füles. Na de nem számít, szerencsére nem történt semmi baj. Még az a szerencse, hogy tudom magam kontrollálni valamennyire.

És most hát itt vagyok, írom a magam kis blogját arra gondolva, hogy mit tegyek. Hogyan mondjam el barátnőmnek az, hogy ezt az egészet hagyjuk. De ez legyen a jövő zenéje.