Hagyj ne kezdjem el a szokásos "Szar volt a suli!" szövegemet. Mert az is volt. Bár a tegnapi beszélgetés után néhány dolgot máshogy látok.

Hogy mi is volt a nap fénypontja? Hát a színház... Nagyon nem esett jól elmenni rá. Kinek esik jól egy fárasztó nap után?

A színházi előadás elkezdése előtt egy teljesen váratlan ember jelent meg. Hogy ki az? Hát persze az egyik legjobb általános iskolai barátom, Raynor. Persze, a szokásos "te meg mit magyarázol ott?" vicces beszólásával akarta nekem kifejezni a "Szevasz!" mondatot. Persze nem hagytam szó nélkül. Ez után váltottam vele néhány szót a kezdés előtt, a szünetben (ekkor szereztem neki cigit, hála Mongi nagylelkűségének köszönhetően) és a végén egy rövid értékelés erejéig. Legalább abba egyetértettünk, hogy az alapötlet jó lett volna, csak az előadásmód volt pocsék. Ez után mentem vissza az én kis szeretett kolimba.

Visszaérés után ismét beszélni akart velem az az ember, akivel tegnap beszéltem. Ez háromnegyed 10 körül valósult meg, mert neki is akadt egy-két dolga meg én sem nagyon értem rá. Ekkor sajnos keveset tudtunk beszélni. Érdeklődött az én kis lelkiállapotom iránt, aminek kicsit örültem. Bár nem igazán számítottam erre. Mikor egy verset olvasott fel, akkor jött be az éjszakás (alias Bocsi Sándor), hogy sürgősen menjek vissza a helyemre. Örültem neki, de tényleg, amikor hallgattam egy verset és pont a közepén képes felküldeni...nem volt képes várni néhány percet... I Love Bocsi, avagy "Mit is akartam mondani?" :)

Később a szokásos csütörtök estéhez hűen szereztem egy laptopot, pár dolgot megnéztem és mély álomba szenderültem egy nagyon rossz színházi nap után.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.