Hát...ismét itt vagyok több, mint fél év kihagyás után...hát ez már kellett is nekem, mert ez az időszak eléggé zsúfolt volt....jóval, kevésbé jóval, rosszal...de majd szépen lassan elkezdek mesélni mindent a legelejéről, hogy mi történt ez alatt az időtartam alatt.

Hát most bele is kezdek...hogy mibe is kezdjek bele? Nem is tudom...talán az osztályról, ahová bekerültem. Eléggé egy beteg felsorakoztatás, mondhatom. Nagy részét a koliból már ismertem, szóval annyira nem volt új. De maga a közösség ég és föld különbséget mutat. Teljesen más, mint ahol voltam. Igaz, bennem van még mindig az a típusú zárkózottság, amit sajnos a tapasztaltok adtak. Azt hittem vinni fogom valamire és hogy nyugalmat fogok kapni és csak annyira nyílok meg, amennyire a kommunikációhoz kell. Nos, ez sajnos rossz stratégia volt. Mert pénteken (Március 25.) kézhez kaptunk egy olyan értékelést, amit egymásról mondott mindenki az osztályban. Ezt kb. 2 hete csináltuk meg és csak mostanra kaptuk ki. Részben meglepett az eredmény. 40%-ban az, amit vártam. De voltak olyanok is, amire nagyon nem számítottam (majd feltöltöm a képet a nevemet kihúzva anonimitás megtartása érdekében). Tegnap pedig az osztályfőnököm is kijelentette, hogy ez nagyon nem jó hozzáállás. Teljesen igaza van. De ami főként meglepett az az, hogy igazából csak én látom azt úgy, ahogy, mert nem kiközösíteni akarnak, hanem befogadni és én állítom feleslegesen a falakat. Így elgondolkodva teljesen igaza van és ráadásul elgondolkodtató dolgok. Tényleg így lenne? Csak én menekülök a csalódástól?

Második dolog: az eszméletlen szilveszter. Hát az majdnem szó szerint az volt, mert kicsit többet ittam a kelleténél. Életemben először voltam részeg állapotban. Többet se szeretnék az lenni. Szerencsére mindenre emlékszek és tudtam, hogy mit kell ellene tennem, hogy csökkentsem a hatást. Kicsit vicces volt ez a csapatnak, hogy engem részegen látnak. Főleg, amilyen cifrán káromkodtam és szidtam őket, hogy hogyan lehetnek ilyen barmok, hogy leitattak. Egy élmény volt ezt leszámítva. :)

Harmadik dolog: sulis élet. Hát, szó, ami szó, ez az év életem legrosszabb éve a tanulmányomban. Fontos nekem ez az év, mivel számít a felvételimhez és álmaim egyeteméhez, az ELTE-hez. Szóval bele kellene húznom. Most a fizika a túlélésért megy szépen szólva, mert rá kellett jönnöm arra, hogy a fizika nem az én tantárgyam. Úgy, ahogy az angol sem. Felkerültem a haladó csoportba végre, de valahogy nem úgy adja, ahogy kellene. De pedig jövőre nyelvvizsgáznom kellene belőle. Majd nyáron neki kell állnom elég erősen pótolni. Most csak éljem túl valahogy.

Negyedik dolog: Erdély. Erről mesélni majd egy külön bejegyzésben fogok, mert nagyon hosszú lenne leírni azokat az élményeket, amiket átéltem. Néhány napon belül ez is meglesz, próbálva képekkel illusztrálva.

Végül és nem utolsó sorban: magánélet. Hát, az utóbbi időkben nem valami fényesre sikerült ez a része ez. Elleth-tel folyamatosan csak martuk egymást, hol az egyikünk, hol a másikunk csinálta a balhét. Ebből gondolhatjátok mi volt a vége. Egy szívfájlalással lezártam ezt a részt az én részemről. Tényleg nem Ő volt az igazi, mint ahogy gondoltam. Nem akarok róla rossz dolgokat írni, mert igazából nincs is neki. Csak szimplán nem úgy jöttek ki a dolgaink, mint régen.

Nem is olyan régen társkereső oldalakra regisztráltam, hátha lesz ott valami. Hogy őszinte legyek: nem sok értelmét találtam (a most következő mondatrész miatt ki fogtok nevetni), így hát maradtam a jó öreg myVIP randinál, hisz gondolván azt, hogy ha Katy-t is így találtam meg, akkor miért ne lehetne mást is így megtalálni. A megérzésem bejött.

Már egy jó ideje keresgéltem a Nógrád megyeiek között sikertelenül (90% cigány, de nem is csodálkoztam, mert: Nógrád megye, én így szeretlek! :) ). Gondoltam, megpróbálom az Eger és környékét, hátha lesz ott valami érdekesség. Néhány napig keresgéltem, míg megtaláltam a szerintem legigényesebb adatlappal és számomra legszebb lányt.

Az volt a szerencsém, hogy kint volt egy MSN elérhetősége, szóval fel is vettem, gondolván, hogy egy próbát megér. Mikor fel is vettem MSN-re, egy kicsit elbizonytalanodtam, mert a gondolataimba ott volt a "mi lesz, ha ... ?" kérdések. Ez miatt néhány napig nem is írtam rá. De aztán eljött az a pont, mikor már kénytelen voltam ráírni, ha szeretnék ebből valamit.

Szerencsémre nem az jött, ami 5-ből 3 esetben szokott lenni, hogy elküld melegebb éghajlati tájra. Sőt, mondhatom azt is, hogy teljesen máshogy volt a fogadtatás, mint ahogy már megszokhattam. Teljesen meglepődtem ez miatt, hogy hogy lehettem ennyire nyuszi, hogy nem írtam rá. Na de lényegtelen most már. Mikor elkezdtem vele beszélgetni és megismerni, úgy gondoltam, megtaláltam azt, akit Sz.E. személye után több-kevesebb sikerrel kerestem.

Szóval most ezen dolgozom. Tegnap volt egy találkozás is, de azt majd este megírom a tegnapi és a mai eseményeket.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.